Hangulataim a túlélés határain

Az Anyám keresztapja volt...
Miután a német hadsereg az 1941-42. telén kibontakozó szovjet ellentámadás során súlyos személyi és anyagi veszteségeket szenvedett, hadműveleteiknek folytatásához, illetve a 3000 km széles német-szovjet arcvonal kitöltéséhez új erőkre volt szüksége. A német hadvezetés számára ennek következtében a gyengébb harcerőt képviselő szövetséges magyar, román és olasz seregtestek felértékelődtek, s fenyegetéssel és zsarolással mindent elkövetett, hogy az érintett államok hadseregei minél nagyobb mértékben vegyenek részt a Wehrmacht 1942. tavaszi hadműveleteiben.
Felállítják a 2. hadsereget. Ribbentrop német külügyminiszter és Keitel vezértábornagy a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke Budapestre jön, hogy a teljes magyar haderőt követelje. Határozott zsarolással, fenyegetéssel tartottak a németek igényt a magyarokra a beígért, és már visszakapott magyar lakta területekért...itt már az önálló magyar államiság is fenyegetettségben volt...később már csak a német követelés csökkenését kívánták a magyarok, meg sem kísérelték az ellenállást...

Itt volt Ő, ebben a magyar hadseregben az Anyám keresztapja, Vitéz Parádi József...

Itthon várták, már rég a halálát hitték, mindenki azt gondolta, hogy soha nem kerül elő, soha nem láthatja meg gyűrűs menyasszonyát....amikor is egyszercsak megérkezett 51-ben...

Lábai összefagyva, amit mind a 96 éves koráig méltósággal és türelemmel viselt, lefogyva, a hányattatástól megtört lélekkel itt volt...Szekszárdon...


Aztán felépülgetett, feleségül vette Csörét, az Anya keresztanyját, aki immár 20 éve halott. Nevelgették gyermekeiket, az egyik neves psziciáter lett, a másik főkönyvelő valahol Tolnában...Két nagytudású gyermekük hozták az unokákat, boldogok voltak, aztán szép lassan kezdtek az öregek elhullani a családban. 6 éve egy csodás borospincében ünnepeltük a szülinapját, azt gondoltuk, majd megéri még a 100 évet is, mert annyira nagy kedve volt dolgozni, élni, szőlőt művelni, bort termelni Szekszárd dimbes-dombos vidékén....
De nem...
Ma elszólította az élők sorából a lelkét valami földöntúli erő, ami azt parancsolta, immár befejezte földi életét.

Remélem, most jó Neki ott, remélem találkozott legjobb barátjával, a Nagyapóval, találkozott a szeretett feleségével, Csörével, a Húgommal, akit mindenki nagyon szeretett, és az én gyönyörű pacsirta Nagyanyámmal, akit még én sem ismertem...de a hangomat állítólag Tőle örököltem... 
Nyugodjanak békében, szép kort megélt a drága Keresztapa...