Látod, hogy akar ott betörni Neked a fény? Azért hívtál engem, hogy megmutassam, Neked is van fényed, mert én tudom, hogy kérted, csak most még egy kicsit bizonytalan Vagy, ezért csuktad be ott a palettáidat, amit, ha kell, én laponként, fokozatosan fogok Neked kinyitni, mert tudom, hogy tiltakozol, de azt is tudom, hogy kívánod ezt a ragyogást.
Azt is akarod már látni a beszűrődő fénycsíkban, hogy mennyire poros most az, ahol Vagy.
Nem baj! Hagyok még Neked időt, búcsúzkodj, dédelgesd ezeket a rendíthetetlennek hitt falaidat, melyekkel magad akarod körülbástyázni...hagyom.
De meg van írva, hogy megyek, küldetésemtől nem tántorít provokációd...
Neked születtem meg. Tehát csak idő kérdése minden, és ott vagyok Veled. Ha akarod kifényesíthetsz léteddel, hogy magam legyek az, ami megvilágítja azt a sötét közeget, melyben bábozódni kívántál.
Szűk, nem érzed? Kinőtted! Értelmeddel teleraktad zsákodat, és már az nyomaszt, hogy nem elég a hely a tudásnak, amire még, még, még szomjazol!
Tépd hát szét! Kezdd úgy, hogy egy rést nyitsz rajta...
Kérj, hogy segítsek Neked, s én, ha kell, egy életet áldozok arra, hogy megnyissam börtönöd...
Hisz én már kitettem pillangószárnyaim...már csak Téged várlak, hogy párom legyél, akivel repülhetek...ebben a mélységemben és magasságomban...köztes nélküli atmoszférában...
Réseid
2009.03.24. 05:08 Pillangószárny
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hajnalom.blog.hu/api/trackback/id/tr861021637
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
